1. Felelősségünk
Felelősek vagyunk a saját és a környezetünkben élők lelki egészségéért. A lelki egészségünkkel törődnünk kell!
2. Közösségeink, kapcsolataink
A közösségek, kapcsolatok az emberek egymás közötti tiszteletére épülnek. A tisztelet alapja a másokra figyelés: az értő és érző figyelem, az empátia és ezek fejlesztése elengedhetetlenek. Az empátia döntően mintákra épül, ezért kiemelkedő felelőssége van a szülőknek, nevelőknek, szervezeti, intézményi és közéleti vezetőknek, médiamunkatársaknak, közszereplőknek.
Tiszteljük magunkat, hogy tisztelni tudjuk embertársainkat is!
3. Jóllétünk alapjai
Lelki és mentális stabilitásunk elemi szerveződésű alapját a kötődő nevelés, a kötődésképességünk adják. Ezek eredménye lehet személyes és közösségi jóllétünk: egészséges önazonosságunk, spiritualitásunk, szeretetünk és személyközi kapcsolataink. Mindezek kialakulását és fenntartását óvni, támogatni szükséges, a fogantatás pillanatától a halálig.
4. Testi, lelki, közösségi erőforrásaink
Testi egészségünk (táplálkozás, mozgás, alvás, betegségek megelőzése, veszélyeztető tényezők elkerülése, életvitel), lelki egyensúlyunk (érzelemkezelés; stresszkezelés; célok szerinti életvitel; értelmes, önmagunknak, vagy másoknak hasznos tevékenységek) és társas kapcsolataink (család, párkapcsolat, barátok, klubok, sportolás, vallási vagy más közösségek, támogatásra szoruló embertársaink önkéntes segítése stb.) erőforrásokat jelentenek, amelyek egyéni és közösségi boldogságunkhoz szükségesek. A lelki egészség érdekében a szakértői vagy baráti segítség kérése és nyújtása természetes és szükséges lehet.
5. Kapcsolataink minősége
Az emberi kapcsolatainkban az igényességre kell törekednünk. Igényesnek kell lennünk családi kapcsolatokban ugyanúgy, mint a baráti, munkahelyi és tágabb kapcsolatokban. Az empatikus, szeretetalapú, építő, igényes kommunikáció és kapcsolatteremtés minden életkorban tanulható, tanítható.
6. A bántalmazás
A bántalmazást egyaránt értelmezzük egyéni és társadalmi problémaként is. Az erőszaknak nincs helye az emberi kapcsolatok és a közösségi kommunikáció terén sem. Elutasítjuk a fizikai és lelki bántalmazást, beleértve az online bántalmazást is, és ezek bármely megjelenési formáit. A szabadságunk addig tart, amíg nem ártunk másoknak. Az erőszakmentes kommunikáció és együttműködés tanítása minden korosztály számára szükséges, és az óvodás kortól gyakorolható.
7. Generációk együttműködése
A generációk együttélése személyes és társadalmi erőforrásunk: tanulnunk és fejlesztenünk kell a generációk közötti kapcsolatainkat. Ennek elsődleges tere a nagycsalád, de programokat is kell indítani a generációk kölcsönös megértése és együttműködésének segítése érdekében.
8. Képernyőhasználat, digitális platformok: a szülők, nevelők, védőnők, segítők szerepe
A digitális világ nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat. Már a várandósság idejétől kezdődően tájékoztatni kell és felkészíteni szükséges a szülőket a digitális eszközök működéséről, a képernyőhasználat hatásairól, veszélyeiről a gyermekeik egészséges idegrendszeri és érzelmi fejlődése szempontjából.
Széleskörű tájékoztatási és képzési kampányt kell indítani kiemelten a szülők, nagyszülők, továbbá a kisgyerekgondozók, védőnők, pedagógusok és további szakemberek számára és bevonásával a 16 év alatti (és feletti) korosztályok digitális eszközhasználatának hatásairól, az ezzel kapcsolatos függőségek megelőzéséről. Kiemelten szükséges foglalkozni a kisgyermekkori (3 év alatti) eszközhasználat hosszú távú kockázataival.
9. Oktatási programok
A bölcsődék, óvodák, különféle iskolatípusok, szakképző intézmények, védőnői ellátások és felsőoktatási intézmények nevelési- és tanterveibe, programjai közé hangsúlyosan be kell építeni a lelki egészséggel, személyiségtámogatással foglalkozó, az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tevékenységeket. Szükséges, hogy az intézmények minden munkatársa ismerje az ezekkel kapcsolatos korszerű prevenciós, intervenciós és rehabilitációs lehetőségeket.
10. Komplex foglalkozások és lelki támogatás az iskolában
Az általános és középiskolák minden évfolyamában legyen tanévenként legalább 20 alkalommal olyan foglalkozási óra, amely a lelki egészséget, az ártalmas függőségek kialakulásának prevencióját, a családi életre nevelést, a kapcsolati kultúrát, a közösségépítést, az érzelmi intelligencia fejlesztését szolgálja, kiscsoportos foglakozásként. (Ez az óra beépíthető az osztályfőnöki, etika, családi életre nevelés vagy más órák tematikájába is, vagy az iskolapszichológus, szociális munkás, mentálhigiénés szakember teendői közé, a szülői közösségekkel egyeztetett módon.)
A köznevelési intézmények gyermekei és tanulói számára ezeket a területeket célzó projektnapokat, -heteket, -hónapokat kell szervezni. Ösztönözni szükséges az egész intézményt átfogó, lelki egészséget támogató modelleket, ezek keretében a prevenciós és a veszélyeztetettséget szűrő programokat.
Az iskolákban biztosítani szükséges az egyéni személyiségtámogató beszélgetések lehetőségét is. Ennek érdekében a jelenleginél több iskolapszichológus, iskolavédőnő, mentálhigiénés segítő, lelki tanácsadó, szociális munkás foglalkoztatása szükséges.
11. Továbbképzések
A kisgyerekgondozók, védőnők, óvodapedagógusok, pedagógusok, az oktatást és a nevelést segítő munkatársak, a szakoktatók és minden, a felnövekvő generációkkal foglalkozó szakember és munkatárs részére a lelki egészséggel, személyiségtámogatással kapcsolatos továbbképzéseket szükséges biztosítani.
A tehetséggondozásnak kiemelt területe a lelki egészség és a személyiség támogatása, ezért a tehetséggondozással foglalkozó programok munkatársainak, pedagógusainak is továbbképzéseket kell felkínálni ezeken a területeken, valamint tájékoztató programokat a kiemelkedően tehetséges gyerekek, fiatalok szülei számára.
12. A felsőoktatás
A felsőoktatásban oktatók részére az egyetemek és főiskolák vezetői, fenntartói a lelki egészség szempontjait és a releváns pedagógiai alapelvek alkalmazását elvárásként kell megfogalmazzák. Szélesíteni kell a lehetőségét az oktatók és a hallgatók lelki egészségét támogató szolgáltatásoknak a felsőoktatásban. A lelki egészség témakörének szakirányként is erőteljesebb megjelenése szükséges a graduális és posztgraduális képzésekben egyaránt.
13. Egészségügyi és szociális ellátórendszerek munkatársai
Az egészségügyi intézmények, egészségügyi és szociális ellátórendszerek működésének szabályozásába az eddigieknél hangsúlyosabban bele kell foglalni a páciensek, ellátott személyek, családjuk, valamint az ellátórendszer munkatársai lelki egészségének szempontjait. A munkatársak számára programokat kell indítani, képzéseket kell szervezni (különös tekintettel a páciensekkel, kliensekkel történő kommunikáció fejlesztése, valamint a munka során fenyegető kiégés elkerülése témákban).
A lelki egészség terén nehézségekkel, zavarokkal küzdő nemzettársaink segítését célzó szakmai ellátórendszer szélesítése és minőségi javítása érdekében társadalmi együttműködés szükséges.
14. Munkavállalók, munkaadók
A munkavállalók (és családjuk) lelki egészségének megőrzése, karbantartása érdekében (a jelenleg elérhető kezdeményezéseket is felkarolva) programokat, tájékoztató kampányokat kell indítani, ajánlásokat kell megfogalmazni az állami és nem állami tulajdonú intézmények, cégek, szervezetek, vállalkozások vezető munkatársai, dolgozói számára. Ezt a helyi adottságokhoz igazított munkahelyi minőségbiztosítási protokollok előírásaival ösztönözni szükséges; kooperatív és méltányos szervezeti kultúra kialakítása és fenntartása szükséges.
15. Média, közéleti kommunikáció
Az egyéni és ezzel a közös lelki egészségünkért felelős a média, a közösségi média és a közéleti kommunikáció is. Az ezekben tulajdonosként, vezetőként, működtetőként és véleményformálóként közreműködőknek kiemelten szem előtt kell tartaniuk a célcsoportok lelki egészségét érintő megnyilvánulásokat, közléseket. A korrekt, objektív, értékelvű tájékoztatás és hírközlés nem lehet erőszakos, erőszakra buzdító, közérdek-ellenes, a lelki egészséget romboló.
A közéleti megnyilvánulások normalizálása a társadalmi jóllét erősítése érdekében pozitív programokra, kreatív kommunikációs kampányokra van szükség, ezekben részt kell venniük a média különböző szereplőinek is.
16. Törvényi szabályozás
A lelki egészség egyéni és közösségi gyakorlati szempontjai helyet kell kapjanak a törvényi és rendeleti szabályozások között is. A lelki egészséget károsító tevékenységeket körültekintő szakmai és jogi feltételek alapján szankcionálni szükséges.
A Lelki Egészség Nemzeti Minimuma munkacsoport tagjai: Bajor Péter, Bíró Délia, Domján Gabriella, Fűrész Tünde, Hal Melinda, Harangozó Judit, Kristóf Róbert, Pöltl Ákos, Puskás Balázs, Székely András, Tóth Hajnalka, Uzsalyné Pécsi Rita, Várfalvi Marianna, Vikor Csaba.
A munkacsoport várja mindazokat, akik egyetértenek a megfogalmazott alapvetéssel!
A csatlakozó szakemberek, szervezetek, intézmények vállalják, hogy a fenti alapvetéseket elfogadják, valamint oktatói, segítői tevékenységükben, szakmai programjaikban, továbbá kommunikációs aktivitásuk keretében képviselik, érvényesítik!
Háromféle lehetőség a csatlakozásra:
A Lelki Egészség Nemzeti Minimumában leírtakkal támogató állampolgárként egyetértésemet fejezem ki.
